A kereszténység és Krisztus neve alatt szintű erkölcsi nevelés zajlik ugyanis, amit a XI-XII századi klérus is megirigyelhetne. Mert az ő mentségükre legyen mondva, az tényleg egy sötétebb kor volt. De könyörgöm, a harmadik évezredben élnünk kéne a tudással amit megszereztünk és nem visszafelé mozogni a bigottság felé.
Komolyan elhiszi valaki, hogy Jézus Krisztus, vagy az „Atya” megsértődne azon, ha egy meleg férfi rózsaszín ruhában keresztet nyalogat. Hogy Jézus odarohanna és kövekkel, vagy tojással kezdené el dobálni a „mocskos buzikat”.
Vagy gusztustalannak találná azt, hogy két teremténye szereti egymást? Kötve hiszem, nem beszélve arról, hogy a legtöbb homofób ugye el sem tudja/meri képzelni, hogy mi zajlik két meleg ember kapcsolatában. Nekik a kapcsolat fáj.
Továbbmegyek, az értékeink (Isten, haza, család) nem attól lesznek értékesek, mert az azokon kívülállókat támadjuk. Attól lesznek tartalmasak, ha mi példát mutatunk velük. Aki kimegy üvöltözni az utcára, hogy védjük meg a magyar családokat, utána otthon a saját családtagjait is leüvölti, néhány esetben el is veri őket, hát őt nem nevezném családbarátnak.
A krisztusi szeretet nem erről szól. Ha valaki venné a fáradtságot és elolvasná a Bibliát, akkor rájönne, hogy Jézus elfogadta az embereket gyarlóságaikkal együtt, de az álszent erkölcsi prédikációtól neki is felfordult a gyomra.
Sajnos az emberek többsége úgy tűnik félreismerte a vallásunk fő alakjának karakterét. Ugye azt sem hiszi el senki sem, hogy Jézus belépne a Jobbikba, csak mert azok kereszteket állítanak a városokban. Vagy hogy isteni sugallatra kell a papoknak a katolikus egyházban cölibátust fogadniuk. És még meg vagyunk lepődve, hogy a többségük csak a nőtlenségig jut el, de úgy hogy közben kisfiúkat környékez meg.
Attól tartok, hogy bármilyen egyház is alakul mind csak torzítja azt a világos és egyszerű üzenetet amit Krisztus hozott. Megnézve a hazai fő-kereszténynek mondott politikusaink hozzászólásait, nos abból sem a béke, megbocsátás és szeretet hallatszik.